Nagy Angelika – Nemzetközi gazdálkodás szakos hallgató cikke

Digitális oktatás: közel a papíralapú oktatás reformjához?

A technológiai fejlődés és az internet általi lefedettség folyamatos bővülése új oktatási lehetőségeket nyitottak előttünk. Sokáig azonban kihasználatlanul maradt az „okos” oktatásban rejlő potenciál, hiszen a digitális írástudók száma alacsony volt az országokon belül, vagy túl nagy különbségek adódtak az egyes korcsoportok között.

Jelenleg és az elkövetkezendő években azonban az Y és Z generáció dominanciája jelenik meg a munkaerőpiacokon. Őket tartjuk számon a digitális nemzedék első és második hullámaként. Ők bár még nem tablettel a kezükben születtek, mint a mostani általános iskolások, az alfa generáció, de így is magabiztosan tájékozódnak a technológia világában.  Előszeretettel használják a közösségi oldalakat, és magánéletükben nap mint nap jelen van az internethasználat. Az alfa generációt egész egyszerűen digitális nemzedéknek is nevezzük. Nem meglepő így, hogy óriási kihívás elé állítja a hagyományos, papíralapú oktatási rendszert ezen generációk megjelenése. Új igényeket támasztanak, interaktív környezetben képesek igazán jól teljesíteni, és nehéz a figyelmüket fenntartani, ha nem engedik számukra a digitális eszközeik használatát az órákon.

Arra pedig hiába számítunk, hogy ez csak egy trend, és később minden visszaáll a régi kerékvágásba. Őket egyre magasabb digitális igényekkel rendelkező generációk fogják követni. Az hagyományos oktatás másik gyenge pontját az oktatókra nehezedő adminisztratív feladatok jelentik. Az oktatással járó dokumentáció miatt a tanárok kevésbé vagy egyáltalán nem tudnak energiát fordítani arra, hogy az új kihívásokra választ találjanak és hozzájáruljanak az oktatás fejlesztéséhez. Pedig az ő tapasztalatuk fontos alapot kellene, hogy képezzen ebben a folyamatban. Egyetértés van abban, hogy ideje tehát változtatni és alkalmazkodni.  Az oktatási rendszerek evolúciójában az új szintet valószínűleg az integrált oktatási rendszerek, vagy másnéven a digitális oktatás fogja jelenteni.

Ez a rendszer az oktatási intézményekben folyamatos kiépítés alatt lévő digitális infrastruktúrára épül. Az okos táblákra, tabletekre, laptopokra és egyéb kiegészítőkre. Ezen eszközök használata átveszi a füzetek, könyvek és tolltartók szerepét. Gyakorlatilag a digitális írástudás veszi át a főszerepet az iskolákban. Ez azonban csak egy kis részét teszi ki annak, amit a digitális oktatás jelent. Az ausztrál „okos oktatási” projektben résztvevő pedagógusok szerint a diákok akkor képesek a papíralapú tananyag helyett a digitalizáltat hatékonyabban felhasználni, ha azt interaktívvá teszik. Sokszínű, érdekes és a tananyag hétköznapokban való használhatóságára reflektáló feladatokkal kell kiegészíteni a tanagyagot, ahhoz, hogy a diákok figyelmét fenntartsák. Ezt nem csak az otthoni tanuláskor kell megvalósítaniuk, de az órák alatt is. Ezen felül fontos, hogy ne csupán a tanulási módszereket, hanem a tananyagot is fejlesszük, amely a technológiai fejlődésnek megfelelő készségek támogatásával hozzájárul az elmélet és gyakorlat közötti szakadék csökkentéséhez. Gazdasági szempontból elsődleges, hogy olyan munkavállalókat képezzünk ki, akik képesek a magas hozzáadott értékkel rendelkező pozíciók betöltésére. Hiszen az ismétlődő, alacsony képzettséget igénylő feladatokat már most is a magas fokú automatizáció jellemzi, amely a jövőben tovább folytatódik.

Az ausztrál okos oktatási projekt szerint, olyan diákcentrikus rendszert kell kiépíteni, amely hidat képez az iskolák, felsőfokú intézmények és a vállalati szféra között. Az innovációhoz és értékteremtéshez olyan emberekre van szükség, akiknek nem csak technikai tudásuk van, de átlátják a vállalatok működését, képesek a változásokhoz alkalmazkodni és folyamatosan tanulni.  Egyre inkább olyan tananyagra van szükség, amely nem csak egy ágazat ismeretét fedi le, hanem képes a komplex gondolkodást támogatni, és így érthetővé tenni a szektorok között fennálló kapcsolatokat.  Ennek megvalósításához szoros együttműködésre van szükség a vállalati szféra és a közoktatás között. A foglalkoztatás irányából megközelítve arról van szó, hogy az oktatási intézmények által képzett munkaerőkínálatot megkíséreljük a munkaerőpiaci kereslet valós igényihez igazítani. Mindezt a nagyobb hatékonyság elérésének érdekében. Egyik módja az ilyen típusú együttműködésnek az úgynevezett mentor program, amely leginkább a felsőoktatási tanulmányok végzése alatt jelenik meg, de fiatalabbakat célzó programokból is van példa. Olyan méretű cégek, mint például az IBM, egyre inkább kiveszik a részüket az oktatás támogatásában. Az IBM online programján, a MentorPlacen keresztül több, mint 6000 alkalmazott segít önkéntesként 8 és 17 évesek oktatásában. Ez a program is azt mutatja, hogy a vállalatoknak van helyük az oktatásban, hiszen mindkét fél jól jár vele. Egy vállalat az oktatásban való részvétellel a jövő elkötelezett alkalmazottjait találhatja meg, egy olyan gazdasági környezetben, amelyet a képzett munkaerő magas hiánya jellemez. Ugyanakkor a diákok számára is hasznos az együttműködés, mert versenyelőnyre tehetnek szert a megszerzett tudás és a vállalatokkal kialakított kapcsolati tőke révén. Ez a fajta kooperáció még inkább felértékelődik, ha azokra a felmérésekre gondolunk, amelyek az innovatív, személyre szabott termékek iránti kereslet folyamatos erősödését jósolják. Ennek tükrében a  versenyelőnyt az a vállalat szerezheti meg, amelyik a leggyorsabban és a legjobban képes ezekre az igényekre válaszolni. A magasan képzett munkaerő ebben kritikus tényező lehet. Persze nem önmagában a vállalati szférával való integráció jelenti az oktatási rendszer reformját és annak alappillérét. A tanárok számára szintén kedvező előnyöket nyújthat az oktatás digitalizációja, hiszen a papíralapú dokumentáció megszűnésével, számos időigényes feladat tűnik el. A digitális eszközökön keresztül teljesített tesztek nemcsak az átláthatóságot könnyítik meg, de sok esetben a dolgozatok javítása is automatizálható. Az eredményeket nem kell külön bevezetni az online elérhető rendszerbe, hiszen automatikusan feltöltődnek, ami több tucat dolgozat javítása esetén a hibák előfordulását is akár nullára csökkentheti. Ennek segítségével egy nagyon fontos erőforrás szabadulhat fel és válik átcsoportosíthatóvá magasabb hozzáadott értéket teremtő területekre. Például tehetséggondozásra, egyéni és személyes konzultációkra a diákokkal vagy nehézségekkel küzdő tanulók támogatására. A digitális oktatás céljai közé tartozik a diákok kutatási folyamatokba bevonása online, így interaktív módon tanulhatják meg valós projektek kivitelezését. Ez érdekesebbé teheti számukra az egyes tudományterületeket. Az ilyen és ehhez hasonló képzési megoldások segítik a hallgatókat megalapozott karrierdöntések meghozatalában, hiszen jobban megismerkednek az egyes szakterületek mögött álló valós kötelezettségekkel és feladatokkal.

Magyarország helyzete a digitális oktatás területén

A 2016-ban készült Magyarország Digitális Oktatási Stratégiája nevű dokumentum a Digitális Jólét program keretében vizsgálja Magyarország digitális helyzetét. A tanulmány SWOT analízise (SWOT- Strengts, Weaknesses, Opportunities and Treats) alapján az ország erősségeihez tartozik többek között a széleskörű internet-hozzáférés, az „okos” eszközök elterjedt használata és hogy rendelkezésre állnak magyar nyelvű digitális tananyagok. A gyengeségek között szerepel az informatikai képzési kínálat hozzáférhetőségének nehézsége, a felnőttek digitális kompetenciáinak hiánya, amely megakadályozza őket a digitális oktatásba való bekapcsolódásba, illetve a kialakult tévhitek és rossz tapasztalatok ezzel a tanulási módszerrel kapcsolatban. Emellett a rendelkezésre álló digitális tananyag nem megfelelő mennyiségű és rendszeresen frissített. A tanulmány szerint a legnagyobb veszélyt a világ fejlettebb államaitól való leszakadás növekedése jelenti, amennyiben nem alakul ki a digitális tanulás kultúrája és a magyar felnőttek nem lesznek képesek a kompetenciáik megújítására a társadalmi-gazdasági elvárásokkal összhangban. Tovább nőhet az országon belüli digitális megosztottság, amennyiben nem sikerül a hátrányos helyzetűek és alacsony iskolai végzettségűek hatékony bevonása. Ezek elkerülése érdekében szükség lenne egy a digitális tanulást támogató, ösztönző környezet kialakítására, ahol a szabályozások és a finanszírozási technikák nem tartják vissza a képzőket a digitális tanulási formák alkalmazásától. Felkészült oktatók képzésére, tanulástámogatási technológiák kialakítására, tartalmi és infrastrukturális beruházások eszközölésére lenne szükség ahhoz, hogy a meglévő tudás ne váljon elavulttá.